K: Miért tréning? Miért nem oktatás?

V: A tréning alatt mi is oktatást értünk. Azért van mégis szükség a tréning szó használatára, mert a hagyományos iskolarendszerben az oktatás még mindig valamilyen padban ülős frontális tanítást jelent. A tréning szó hallatán az emberek pedig inkább egy körben ülős programra gondolnak. Helyesen.

 

K: Miért kell körben ülni egy tréningen?

V: Első sorban azért, hogy ne egymás hátával beszélgessenek a résztvevők. Egy jó tréningen a jelenlévők ugyanis, nem az oktatótól tanulnak a legtöbbet, hanem egymástól. Ha ez nem lenne igaz, semmi értelme nem lenne csoportban dolgozni. Nincs egyetlen olyan szakember, aki annyi tudással és tapasztalattal rendelkezne, mint ami egy 8-10 fős csoportban megvan.

 

K: Akkor mi a tréner feladata?

V: Sokféle tréneri szerepfelfogás létezik. Mi abban hiszünk, hogy a trénernek elsősorban az a dolga, hogy képessé tegye a csoportot a közös munkára, és támogassa a résztvevőket abban, hogy egy-egy készségüket fejlesszék. Ez nagyon sok odafigyelést igényel, mert egy készséget bizony mindenki máshogy tanul meg.

 

K: Tehát a tréning készségfejlesztő oktatás? Kommunikáció, stresszkezelés, időmenedzsment...

V: Folytatva a sort: konfliktuskezelés, érzelmi intelligencia, asszertivitás, delegálás, kreativitás-fejlesztés. Igen ezek azok a készségek, amire minden eredményes szervezetben szükség van. Egy készséget tudni egészen mást jelent, mint egy ismeretet tudni. Sok nyelvben külön kifejezés is van a kétféle tudásra. A német például azt mondja, hogy können a készségszintű tudásra, és wissen az ismeret szintű tudásra.

 

K: Miért fontos ezt hangsúlyozni?

V: A mai vezetők és menedzserek még egy olyan iskolarendszerben tanultak, amiben ez a fajta megkülönböztetés teljesen ismeretlen volt. Az általános iskolában még az ún. készségtárgyakat is padban ülve tanították.

 

K: Ezért is kell körben ülni?

V: Igen, ezért is. Természetesen szükséges valamilyen ismeretátadásra minden tréningen. Kell egy elméleti keret. Erre vannak a rövid inputok, amit a tréner ad. De a hangsúly a kipróbáláson van. Biciklizni vagy úszni sem lehet a szobában megtanulni. Ki kell magad próbálni. Időnként lehet, hogy el is kell esni, vagy vizet nyelni, és aztán ránézni, hogy mit csináltál, amitől víz került a szádba. Valószínűleg rosszkor vettél levegőt.  Tehát legközelebb már tudni fogod, hogy mikor vegyél levegőt. De ugyanez igaz a konfliktuskezlésre vagy asszertív kommunikációra. Akárhány könyvet el lehet olvasni a témában, ha valaki nem gyakorolja például az én-üzeneteket. Egy csoportos tréningen pontosan erre van lehetőség.

 

K: Ezt hívja a szakma tapasztalati tanulásnak. A komfortzónán kívüli tanulás?

V: Igen, de nagyon óvatosan ezzel a komfortzónánk kívüliséggel. Egy tréning soha nem arra való, hogy megszívassuk a résztvevőket. Azzal, hogy felküldöm a magas kötélre az embereket magassarkú cipőbe nem a tanulási zónába terelem őket, hanem a pánik zónába lököm őket, ahol már nincs tanulás. Lehet ezzel manipulálni embereket, de tanulni és fejlődni nem fognak.

 

K: De hogyan lehet egy készséget, például a kommunikációt gyakorolni?

V: Szituációs gyakorlatokkal például. Egy szerepkártyán szereplő instrukciók alapján kell a résztvevőknek spontán reagálniuk egy helyzetben. A csoporttagok és a tréner pedig visszajelzést ad. Időnként videón rögzítjük a helyzeteket, és visszanézve elemezzük a résztvevők fejlődését. Ha pedig valakinek egészen konkrét problémája van, akkor modellezéssel dolgozunk, azaz egy valóságos helyzetet játszunk újra, és próbálunk ki új kommunikációs megoldásokat. Ez a két technika egyébként egyaránt használható tárgyalástechnika, vagy eladási készségek fejlesztésére. Vagy használhatunk szimulációs játékokat is, amikor a csoportnak egy közös feladat megoldásán keresztül fejlesztünk különböző készségeit.